Egy csodálatos téli napon elindultam a Cuha-völgyébe. Első ízben Zircről Porva-Csesznekig gyalogoltam, gyönyörű hófedte tájon, hószállingózás közepette. Egy héttel később visszatértem és bejártam a ˝klasszikus˝ Cuha-völgy szakaszt Porva-Csesznektől Vinyéig, keresztül a völgy leglátványosabb részén, a meredek sziklafalakkal övezett Cuha-szurdokon. Mindkét alkalommal vonatozással kombináltam a túrát, a Cuha-völgyi vasúton utazni minden alkalommal nagyszerű élmény. Bár a Cuha-patak völgyét az elejétől a végéig, Zirctől egészen Vinyéig bejártam így már, úgy gondolom van még egy hely, amely szorosan kapcsolódik a Cuhához és amelyet szintén érdemes felkeresni - különösen a tapasztaltabb túrázók számára. Így hát elterveztem, hogy harmadszor is visszatérek, megtoldom a Cuha-völgyi túrákat egy bónusz szakasszal és elmegyek Vinyétől Bakonyszentlászlóig, érintve a Cuha legvadabb szurdokát, a csodálatos Alsó Cuha-szurdokot.

Az útvonal: Zirc- Vinye (vonattal) - Kőpince-barlang és Kőpince-forrás - Pakucs-pihenő - Alsó Cuha-szurdok - Ördög-rét Bakonyszentlászló - Zirc (vonattal)
Táv: kb. 9.1 km (11.9 km) Szintemelkedés: kb. 90 m (150 m) Szintereszkedés: kb. 150 m (210 m)
Nehézségi szint: 3 - Gyakorlottabb (nem kezdő) túrázók számára ajánlott
Zárójelben az általam ezúttal bejárt, az Alsó Cuha-szurdokot annak átjárhatatlansága miatt kerülő úton megközelítő útvonal adati találhatóak.

Két héttel korábban Zirc és Porva-Csesznek között még teljesen hóval borított táj és hószállingózás fogadott, egy hétre rá a hó már csak foltokban volt fellelhető a Cuha-szurdokban. A fagy viszont akkor kezdett erősödni és az ezt követő héten éjjel-nappal végig nulla fok alatt maradt a hőmérséklet, így csodálatos jégképződményekre, jégcsapokra számítok.

Vinyétől a Pakuts-pihenőig

A vonatról leszállva a Közép-Dunántúli Piros túra jelzésén indulok el keleti irányban túrám első állomása, a Kőpince-barlang és a vele szemben a patak túloldalán található Kőpince-forrás felé. A barlang bejárata közvetlenül a Cuha partján található, Vinye és a KDP útvonala felől könnyen megközelíthető. Az üreg tágas és könnyen járható, állítólag egykoron még a híres bakonyi betyár, Savanyó Jóska hajlékául is szolgált.
A patakhoz érve pontosan az a fantasztikus látvány fogad, amelyre számítottam. A Cuha teljesen befagyott, a csobogóknál csodálatos jégképződmények alakultak ki, a hófehér jégpáncélt itt-ott sziklatömbök és a patakba hullott faágak törik csak meg. Az igazi csodát azonban a barlangban találom, a napok óta tartó fagy hatására ugyanis óriási jégcsapok alakultak itt ki. Ekkor jön az első nehézség, át kell kelnem a túloldalra. Nyáron ez nem okoz problémát, a köveken lépkedve viszonylag könnyen átjuthatunk, a nagy melegben az se gond, ha véletlenül a patakba lépünk. Ezúttal azonban a vízszint magas,  a kövek csúsznak, a jég pedig nem elég stabil ahhoz, hogy átjuthassak rajta. Szerencsémre találok egy olyan helyet ahol a patakba dőlt faágak néhány nagyobb sziklánál összetorlódtak és így egy átjárót képeznek. A túlparton található az 1956-ban foglalt Kőpince-forrás. A nagy hidegben nem igazán kívánom a hűs forrásvizet, de nyáron minden alkalommal megtöltöm a kulacsom, ha erre járok. Én ezúttal is egy termosz forró teát hoztam magammal, na meg a kislányomtól kölcsön kért Jégvarázsos poharat, mint minden téli túrámon.
A KDP itt a Cuha-szurdok felé fordul és vissza vinne Porva-csesznek felé, így innen a Piros Kereszt és a Sárga Kereszt jelzésre térek át. Magam mögött hagyva a Cuha-patak völgyét és a Kőpince-barlang környékét a Zsidó-réten kell keresztül vágnom. A réten nyoma veszik a jelzésnek, de tudom hogy északi irányba kell haladnom és a rét túloldalán lévő erdőt kell elérnem. Már messziről látszanak a Fenyőfő környékére jellemző gyönyörű erdei fenyők. Az ott már túrám első pihenőhelyének, a Pakuts-pihenőnek a környéke. Ezen a helyen egyesül a környék két híres patakja, a Cuha és a Hódos-ér. Az erdőt elérve a jelzés újra felbukkan és hamarosan elérek az eredetileg 1976-ban kialakított és 2008-ban felújított pihenőhelyig. A Cuha felett átívelő kis fahíd mögött tűzrakóhely, asztalok, padok és egy kis esőház várja a vándort, a háttérben pedig gyönyörű erdei fenyők magasodnak. Igazán hangulatos hely egy jó sütögetéshez, vagy bográcsozáshoz.

Alsó Cuha-szurdok, azaz a Pakuts-pihenőtől az Ördög-rétig

A Sárga Kereszt és a Piros kereszt jelzés itt szétválik, előbbi egyenesen Bakonyszentlászló felé veszi az irányt, míg utóbbi az Alsó Cuha-szurdokon keresztül az Ördög-rét felé, majd egy nagy kanyarral visszafordul Vinye irányába. Bár a Cuha vízállása elég magas, hideg is van és már a térkép is hirdeti, hogy a ˝szurdok magas vízállás esetén nehezen járható˝, mégis megpróbálkozok vele, elindulok a Piros Kereszten az Ördög-rét felé. A völgy szűkülni kezd, a jelzés útvonala egyre közelebb kerül a patakhoz, míg nem lényegében eltűnik a mederben - zsákutca. Ahogy az várható volt a magas vízállás, a fagy és a szurdok meredek falai gyakorlatilag megakadályozzák az átjutást. Keresem a rövid kerülőt, de nem igazán látom lehetőséget. Talán a túlparton, de itt az átjutás is lehetetlen. Nyári időben valószínűleg megpróbálnám, de ilyen időjárási körülmények között nem kockáztatok. Muszáj lesz a hosszú kerülő útvonalat választanom. Vissza a pihenőig, tovább a Sárga Kereszten egészen addig, ahol a Piros Kereszt visszafelé menő ága halad Vinye felé. Így a szurdokot kikerülve, a túl oldalról, vagyis az Ördög-rét felől közelítek. Ez azzal is együtt jár, hogy az útvonal egy bizonyos részét oda-vissza kétszer kell megjárnom, de nem számít. Az Alsó-Cuha szurdok kihagyhatatlan! Hosszú menetelés egy murvás erdészeti úton, majd balra be az erdőbe. Meredek lejtő után végül megérkezek a pihenő- és tűzrakóhelyekkel tarkított tisztásra, az Ördög-rétre. Innen két út indul déli irányban, a Piros Omega a szurdok feletti sziklák között nyíló Remete-barlanghoz, a Piros Kereszt pedig a szurdok aljába, a patakhoz. Fantasztikus élmény, ahogy egyre közelebb érve végül feltárul előttem Cuha legvadabb szurdoka. Mindkét oldalon hatalmas sziklafalak, közöttük pedig lent a mélyben a befagyott patak. Meredek és csúszós az ösvény, de lemegyek a partra és ameddig járható, követem a jelzést. Balra fent a Zsivány-barlang tátongó szája, jobb oldalon hatalmas jégcsapok lógnak a sziklák pereméről, velem szemben pedig a jeges Cuha. Számomra itt jött el egy forró tea és a piknik ideje.

Az Alsó Cuha-szurdoktól Bakonyszentlászlóig

A túra legizgalmasabb része kétség kívül a Cuha kisebbik szurdoka, nem könnyű innen továbbindulni. Visszafelé ugyanazon az útvonalon megyek egy darabig, amelyen jöttem, vagyis a Piros Keresztet követem a Sárga Kereszt jelzésig. Mehetnék a Piros Sáv jelzésen is Bakonyszentlászló felé, de a térkép alapján a Sárga Kereszt sokkal szimpatikusabb, az ugyanis keresztül halad a Tilos-fenyőnek nevezett fenyveserdőn.
Nem messze innen, a Vinye - Bakonyszentlászló vasútvonal mellet, a Sárga és Piros kereszteket egy alternatív útvonalon összekötő L jelzés mentén található Kitaibel Pálnak (1757 - 1817) az emlékoszlopa, aki a Fenyőfő környéki különleges, őshonosnak tűnő fenyőerdőre először hívta fel a figyelmet. Kitaibel kémikus, botanikus, egyetemi oktató, aki élete során kb. 20 ezer kilométert járt be a Kárpát-medencében és közel 150 fajt elsőként jegyzett le.
A fenyőerdőből Bakonyszentlászló határában érek ki. Szentlászló ősi település, területét már a Római korban is lakták. A középkori falu - számos bakonyi társához hasonlóan-  a török korban elnéptelenedett, majd a 18. században főként sváb származású telepesekkel népesítették be. Kiérve a műútra letérek a jelzésről, az ugyanis kerülővel visz a vasútállomás felé. Jobbra fordulva az aszfaltos úton néhány száz méter után a Piros Sáv jelzéssel találkozok - amelyről még az Alsó-Cuha szurdok közelében tértem le -, utamat ezen folytatom egészen a Piros Négyzet jelig, amely egyenesen a vasútállomásra visz.

Összefoglalás

A Cuha-patak völgye természeti szépségén és épített értékein kívül - gondolok itt főként a vasútra - azért is olyan közkedvelt kirándulóhely és azért ajánlom én is olyan bátran, mert itt a kezdő túrázótól a gyakorlottig, a kisgyermektől az idősekig mindenki megtalálhatja a számára megfelelő terepet és távot. A Porva-Csesznek - Vinye szakaszt én 1. nehézségűnek minősítettem - ez lenne az abszolút kezdő szint - , a Zirc - Porva-Csesznek szakasz képviselné a 2. nehézségi szintet, a két szakaszt együtt és 3. szintnek mondanám, míg a bónusznak szánt Vinye - Bakonyszentlászló szakasszal kiegészítve az előző kettőt már a 4. nehézségi szintnél járunk, ezt a maga több mint 20 kilométerével és Alsó Cuha-szurdok nehezebben járható terepével már csakis a gyakorlott túrázóknak ajánlom.

A Téli Cuha-völgy túra első része itt olvasható
A Téli Cuha-völgy túra második része itt olvasható

Galéria