Téli Cuha-völgy túra, 2.rész: ˝Klasszikus˝ Cuha-völgy, avagy Porva-Csesznektől Vinyéig

Két héttel ezelőtt kezdtem el végigjárni a Bakony egyik legismertebb és legkedveltebb kirándulóhelyét, a Cuha-patak gyönyörű völgyét. Akkor Zircről indulva Porva-Csesznekig mentem, csodálatos téli időben, enyhe fagyban, hószállingózás közepette. Ezúttal a ˝klasszikus˝ Cuha-völgy következik, Porva-Csesznektől Vinyéig. A legtöbben ezzel a szakasszal azonosítják a Cuha völgyét, pedig ahogy azt korábbi írásomban is jeleztem, az "sokkal több ennél". Ezen a szakaszon található a csodálatos Cuha-szurdok, hatalmas sziklafalakkal, barlangokkal, csobogó patakkal, valamint alagutakkal és hidakkal szabdalt vasútvonallal. Ez az útvonal könnyen járható - legalábbis a Cuha alacsony vízállása esetén-, kezdő túrázóknak és kirándulni vágyó kisgyermekes családok számára is ideális (akár babakocsival is járható), igazi belépőpont a túrázás világába.

A hó az előző hét enyhe időjárásának következtében már eltűnőben, csupán foltokban látni itt-ott. Az tegnapi szélvihar igencsak megtépázta az erdőt, kidőlt fák hevernek mindenfelé, ez már a vonat ablakából is feltűnik. A Cuha vízállása most kifejezetten magas, főleg a nyáron ezen a szakaszon tapasztalt teljesen száraz mederhez képest - ez még problémát okozhat a patakon való átkelésnél. Fagy van (kb. -5 fok), enyhe széllel, napsütéssel. Kiváló téli kirándulóidő, bár a hó nekem hiányzik a tökéletes hangulathoz. A következő hétre végig erős fagyot jeleznek, ez valószínűleg csodálatos jég képződményeket eredményez majd a szurdokban.

Az útvonal: Zirc - Porva-Csesznek (vonattal) - Vinye (végig a Közép-Dunántúli Piros túra útvonalán) - Zirc (vonattal)
Táv: kb. 5.5 km Szintemelkedés: kb. 153 m Szintereszkedés: kb. 225 m
Nehézségi szint: 1 - Kezdő túrázók, kisgyermekes családok számára is ajánlott (akár babakocsival is járható)

Porva-Csesznektől a Cuha-szurdokig

Ezúttal Porva-Csesznek állomásig vonattal megyek. Itt nem időzők sokat, egy búcsú fotó az elhaladó vonatról majd neki is vágok az útnak. A Cuha felett átívelő hatalmas fahíd utáni elágazónál tábla hirdeti: Zirc jobbra 7.5 km, Vinye balra 4.8 km. Ez a Közép-Dunántúli Piros túra útvonala, amelynek kiindulópontja a közeli Zirc. Az út jelentős részét ezen a jelzésen tettem meg múltkor Porva-Csesznekig és most ezen haladok tovább Vinye felé is. A völgy ezen a részen kiszélesedik, az út Zirc óta először távolodik el vasúttól. Számos gyermekkori élmény elevenedik fel bennem, ahogy elérem az út melletti első nagyobb kiépített pihenőhelyet. Nem is tudom hányszor sütöttünk itt szalonnát, vagy hányszor bográcsoztunk itt anno szüleimmel, vagy éppen a nagyszüleimmel... Továbbhaladva egy elágazáshoz érek, a Sárga Sáv jelzés - amely Porva Csesznektől idáig kísérte a Pirosat - itt jobbra letér és a várromáról is híres Csesznek felé veszi az irányt. Egy lehetséges alternatív útvonal leht Porva-Csesznek és Vinye között, ha itt a Sárga Sávon haladunk tovább, arról áttérünk a Sárga Háromszögre a Zörög-tető felé, majd végül a Zöld Sáv jelzésen térünk vissza a völgybe Vinyénél. Én ezúttal a klasszikus útvonalat választottam, tovább a Piroson. A völgy újból szűkölni kezd és a vasút is újra közel kerül az úthoz, amikor elérünk a második nagyobb kiépített pihenőhelyig. Ezen a környéken rengeteg hóvirág terem, amik így február elején már elkezdtek kibújni. A pihenőhely után jön az első gázló, amelyet néhány száz méter után rögtön követ a második. A Cuha-völgyében Porva-Csesznek és Vinye között összesen nyolc gázlón kell áthaladnunk. Alacsonyabb vízállásnál, főleg nyáron a nagy melegben ez egyáltalán nem okoz gondot, ha az ember véletlenül a patakba lép, maximum mosolyog rajta egyet. A tél közepén, enyhe széllel fűszerezett -5 fokban, kifejezetten magas vízállásnál, ez viszont nem is olyan egyszerű dolog. A kikövezett gázló helyett most inkább néhány méterrel odébb található, letört faágakból és kövekből álló kis gáton próbálok átjutni. Egy vastag botot használok az átkeléshez, jól jön egy plusz fix pont a jeges köveken és farönkökön lépkedve. A víz néhol 40-50 centiméter mély, ha megcsúszok, komoly gondban leszek. Ezúttal sikerrel átjutok a patakon, de néhány száz méter és újból meg kell küzdenem a Cuhával. Nézegetem egy darabig, de inkább úgy döntök, hogy nem kockáztatok meg egy jeges fürdőzést, inkább letérek a kijelölt útról és a pataknak ezen a felén maradok, ezzel kikerülöm ezt és a következő gázlót is. A patak partján a sínekig haladok, ahol megpillantom a Cuha-völgy első, egyben leghosszab vasúti alagútját. Kidőlt fák ágai között, egy kis ösvényen haladok tovább a Cuha partján mire elérek a következő gázlóhoz, amelyet így most szerencsésen kikerültem. A Cuha híres szurdoka nagyjából itt kezdődik, a völgy tovább szűkül, az azt övező hegyek egyre meredekebbek és szikásabbak.

A Cuha-szurdokban Vinyéig

A Cuha-szurdok a völgy legismertebb és leglátványosabb része. Magas sziklafalak övezik a csobogó patakot, a vasút a völgy oldalában, három alagúton és két hídon halad keresztül. Ahogy Vinye felé haladok, a látvány egyre fantasztikusabb, egyre inkább magával ragad. Számtalanszor megjártam már, de még mindig nem unom. Lépten-nyomon megállok fényképezni, errefelé nincs hiány fotózásra alkalmas témából. Ezen a szakaszon mindig sokan kirándulnak, még a legzordabb időben is találkozni itt túrázókkal, bringásokkal, tájfutókkal. Sokan nem is mennek el egészen Porva-Csesznekig, csupán Vinyéből indulva a szurdokban sétálgatnak. Az első alagutat és a rögtön mögötte található kisebb hidat hamarosan követi a második, az omlásvédővel ellátott különleges alagút, amelyet én nemes egyszerűséggel csak ˝ablakos alagútnak˝ hívok. Ennek az építménynek ugyanis egy részén hatalmas boltíves nyílások tátonganak a völgy felé. A harmadik algútra sem kell sokat várni, természetesen ennek a bejárata is látható a völgy aljában haladó turistaútról. A harmadik alagút különlegessége, hogy túloldalán található a völgy legemblematikusabb építménye, a Gubányi Károly viadukt. Gubányi Károly az 1800-as évek végén fiatal mérnökként dolgozott a Cuha-völgyi vasút építésén, az itt szerzett tapasztalatait pedig később a transzbajkáli vasút építésén kamatoztatta. A híd túloldalán, a sínek mellett található a Milleniumi vasutépítési emlékmű, amely a 1896-ban átadott vasútvonal építésének állít emléket. Áthaladok a völgyhíd alatt, majd egy kanyar után a szurdok egyik nagyobb pihenőhelye következik, tűzrakóhellyel és esőházzal. Ez a szurdok szíve - nagyjából a közepe -, ahol mindenki szívesen szusszan egyet. A sziklamászás szerelmesei számára kiépített Via ferrata pálya is éppen itt található. A völgy innen már nem kanyarog annyit, a patak viszont annál többet. Itt jön a következő gázló - már jó ideje nem kellett átkelni a patakon -, amelyet további négy követ a fennmaradó nagyjából egy kilométeren. Bár az átjáróban sekélyebb a patak, ezúttal is inkább úgy döntök, hogy kikerülöm az átkelést. Döntésemhez az is hozzájárul, hogy el szeretném érni a következő vonatot Vinyében, ha ugyanis lekésem, akkor kb. két órát kell várnom a következőre és arra is van esély, hogy ha ezen a gázlón könnyedén át is jutok, a következőkön túl sok időt veszítek majd. Szerencsére van egy keskeny ösvény a patak bal partján, ahol tovább tudok menni. Ezt nem mindenki tudja, ezúttal is találkoztam olyanokkal, akik a szemközti, meredekebb oldalon próbálkoztak a gázlókat kikerülni, ők nem tudom meddig jutottak. Vinyét elérve letérek a Piros jelzésről, idő szűkében a rövidebb utat választom a vasúti megálló felé. A KDP útvonala itt tesz még egy kitérőt a Kőpince-forrás és Kőpince-barlang felé. Szerencsémre sikerült elérnem a vonatot, de azt picit sajnálom, hogy a forráshoz és a barlanghoz nem értem oda. Azt viszont eldöntöttem, hogy visszatérek és még egy bónusz szakasszal toldom meg a Cuha-völgyi túrákat, felkeresem a Cuha legvadabb szurdokát, az Alsó Cuha-szurdokot...